KOMJÁTI VIKI

“Ez a blog már régóta az ujjamban volt. Amióta csak az első stoppos utamról visszajöttem. Emlékszem, ledobtam a hátizsákot a kollégiumi szobámban, nem volt ott senki. Azt hittem, szétrobbanok a mesélnivalótól. Lerohantam a büfébe, éhes voltam. A pultos fiú egyedül unatkozott, nyári délután, üres épület.

– Egy melegszendvicset kérek – mondtam. – Mennyibe kerül? Euróval tudok fizetni? 
Rám mosolygott. Látván a koszos, csapzott ábrázatomat, megszánt. – A vendégem vagy.
– Mennyi az idő? – Kezdtem a beszélgetést, mert fogalmam sem volt, hogy egyáltalán délelőtt van, vagy délután.
Mielőtt válaszolhatott volna, homlokráncolva rá néztem: – Amúgy milyen nap is van? Hányadika?
– A srác láthatóan jót derült a zavaromon. Hát te meg honnan jöttél? – kérdezte.

Több se kellett, végeláthatatlan mesélésbe fogtam, amit azóta sem tudtam abbahagyni. Ahogyan az utazást sem – így vagy úgy megtalálom a módját. Akkor is utazom, ha épp nem: tervezek és emlékezem.”

ZOHÓ NORBI

“Szeretek úton lenni. Bárhogyan, bárhová. A mozgás, az úton levés már egészen fiatalon a lételememmé vált. Kissrác kormban gyakran túráztunk a Mátrában, táboroztunk a hazai erdőkben. Csodálatos élményeim vannak ebből az időszakból. Rengeteget túráztam hazai tájakon, eleinte egyedül, aztán társakkal, majd jött a teljesítménytúrázás, végül a hegy- és sziklamászás itthon és külföldön. A célom minél többet felfedezni és megérteni a természetből, a minket körülvevő világból, közben más kultúrákat, más embereket és persze önmagamat is jobban megismerni.

Az én életfilozófiám az, hogy egy szeretett tárgy bármikor eltörhet, vagy elveszhet, de az élményeink örökre megmaradnak. Ezért állandóan keresem a lehetőségeket, hogy akár csak néhány órára vagy akár több napra kimozduljak a négy fal fogságából és újabb élményekkel térhessek vissza. Mert mindenhol jó, de legjobb úton lenni.”