[dfd_spacer screen_wide_resolution=”1280″ screen_wide_spacer_size=”15″ screen_normal_resolution=”1024″ screen_tablet_resolution=”800″ screen_mobile_resolution=”480″ screen_normal_spacer_size=”15″ screen_tablet_spacer_size=”10″]

Van abban némi keserűség, ha valaki halomszámra olvassa az utazós blogokat, mégsem nagyon utazik sehova. Sok esetben az életkörülmények okán kötött kompromisszumoknak esik áldozatul az utazási vágy, de van, akinek egész egyszerűen nincs kedve átrendezni az életét egy-két bakancslistás tételért. Nekik vajon végképp le kell mondaniuk a kalandokról?

Az “egzotikum” relatív fogalom

Tény, hogy minél távolabbi egy desztináció, annál magasabbra ugrik az adrenalin már a puszta gondolattól is, hogy eljuthatunk oda. Érdemes azonban észben tartani, hogy az “egzotikum” egy relatív fogalom. Nézőpont kérdése, hogy melyik desztináció van “elég messze”, és mit várunk ettől a “messzétől”. A backpackerek egy bizonyos körében például Dél-Kelet Ázsia már lerágott csont – túl turistás – , míg itthon azért még mindig menőnek számít Ázsiában backpackelni. A kultúrsokk sem feltétlenül van arányban a távolsággal: elképzelhető, hogy erősebb élményben lesz része egy grúz, román vagy ukrán falu helyi családjánál vendégeskedő utazónak, mint egy New York-i hostelben.

Te a saját álmaidat éled?

Az utazásban is vannak divathullámok. A magyarok körében az elmúlt két-három évben ugrássszerűen megnövekedett a hátizsákos, független utazás iránti érdeklődés, s ez a folyamat sok szempontból pozitív. Ugyanakkor fel kell ismernünk a különbséget a divat és a valódi vágyaink között. Minden jelenlegi és leendő utazónak személyes felelőssége az önmagával szembeni őszinteség: tudnunk kell a vágyainkat összhangba hozni a személyiségünkkel és persze az egyéb céljainkkal.

Mindenhova, azonnal!?

Sokak számára ismerős a telhetetlen, “mindenhova azonnal” érzése, melynek forrását a végtelenségig elemezgethetjük. Egyénenként változó, hogy ez a “mehetnék” mekkora hatást gyakorol a cselekedeteinkre, de ha eközben befelé is figyelünk, hasznos önismereti tapasztalatokra tehetünk szert. Ha világgá vágyunk, de fantáziánknak csak töredékét váltjuk végül valóra, egészen addig rendben is van, amíg a döntéseinkben mindvégig önazonosak tudunk maradni, megbánás nélkül.

Irány Ausztria!

Ha a világgámenés  valóban nem reális alternatíva az életünkben, akkor sem kell teljesen lemondani a kalandokról. Ahelyett, hogy lehetőségeink szűkösségén kesergünk, érdemes megpróbálkozni az elérhető legjobb B-tervvel: talán ma nem megyek világgá, de holnap kivehetek egy hét szabadságot és elindulhatok egy rögtönzött road-tripre vagy hegyi túrázásra Ausztriába. A spontaneitás izgalma, a káprázatos tájak, a megszokottból való hirtelen kiszakadás szükségszerűen feldobja az adrenalint, és ezért az élményért elég a szomszédba menni.

Számunkra nem csak Izland a menő, Kambodzsa, vagy Dél-Amerika. Az utazás úticéltól függetlenül mindent felforgató élménnyé tud válni, ha azzá tesszük. Karnyújtásnyira vannak lélegzet-elállító helyek: nem a távolság, hanem pillanat megélésének minősége fogja az élményt maradandóvá tenni.