[dfd_single_image image=”18019″]

Nyaralás és utazás között nem könnyű különbséget tenni, nem is feltétlenül szükséges. Nekünk mégis fontos volt definiálni magunk számára ahhoz, hogy másképp utazzunk, mint ahogy megszoktunk. Igen, nekünk is van komfort zónánk, még ha kicsit különbözik is attól, amit általában ezen a kifejezésen értünk. A kulcs fogalom ugyanis nem a kényelem, hanem a megszokás. Az automatikus beidegződéseket mi is szeretnénk elkerülni, ezért nemrég életünk első, közös – klasszikus értelemben vett – nyaralásán vettünk részt.

Mitől volt ez más, mint a többi utunk? Tudtunk, hogy melyik nap hova megyünk, forgatókönyv szerint utaztunk. Szinte minden nap máshol aludtunk ugyan, de csak 150 km-es körzetben mozogtunk az egy hét alatt. Nem volt kiemelt célunk a költséghatékonyság, s ezáltal új dimenziók tárultak fel előttünk: belekóstoltunk a helyi gasztronómiába, és minden nap kényelmes ágyban hajtottuk álomra a fejünket. Igaz, most is “csak” kempingekben aludtunk, de ezúttal mobilházakban és bungalókban. Jelentjük: egy picit megváltoztunk. Nyaralási élménybeszámoló következik!

Karintia, a hegyek és tavak országa

Természetesen a mi esetünkben a “klasszikus értelemben vett” nyaralás is aktívabb dolgot jelent puszta vízparti sütkérezésnél. Nem tudjuk megtagadni magunkat, utunk vezérfonala most is a természetjárás volt. Ausztriában, ahol a hegycsúcsok nyáron is havasak, képtelenek volnánk a tópartól, tétlenül szemlélni a hívogató magaslatokat. Minket az kapcsol ki, ha odafentről csodálhatjuk a hívogató tavakat!

Nyaralásunk helyszíne Karintia volt, ahol korábban még egyikünk sem járt. Ausztria legdélebbi tartománya híres a hegyeiről és tavairól, és az észbontó kilátópontokon elhelyezett cuki kis hüttéiről. Karintiában található Ausztria legmagasabb csúcsa, a 3798m-es Grossglockner, melynek a lábáig már eljutás is maga egy élmény: az alpesi szerpentinekről remek kilátás nyílik a véget nem érő zöld legelőkre, melyekre mintha csak fentről pottyantottak volna oda egy-egy rusztikus rönkházat vagy a barna-fehér foltos teheneket az idilli hatás kedvéért. Pár óra vezetés ezek között a díszletek között, és bármi miatt voltunk feszültek az előző héten, hopp, elillan.

[dfd_single_image image=”18020″]

Persze az ilyen vad lelkeknek mint mi vagyunk, nem elég a falusi idill: hó kell meg jég, tűéles csúcsok és sziklameredélyek, sáros gleccserek, meredek kaptatók, na meg egy tisztes túraútvonal, melyet meg is találtunk az Alpok-Adria Túra formájában. Az ösvény három országon át vezet a Grossglocknertől Szlovénián át az olasz tengerpartig. Természetesen mindvégig azon járt az eszünk, hogy egyszer a teljes útvonalon végigmegyünk, de most csak egy hétre jöttünk, így a karintiai rész legszebb etapjait vettük tervbe.

A nyárból és tavaszba és vissza

A hegyeknek köszönhetően ki tudtunk mozdulni a hetek óta tartó fullasztó hőségből. Amellett, hogy a szikrázó napsütés továbbra is a társunk volt, kellemesen tavaszias 20-22 fokban túrázhattunk. Míg a hőségben úgy éreztünk, ránk telepszik valami lusta, tehetetlen álmosság, az üde hegyvidéki szél egy-kettőre kifújta belőlünk a lanyhaságot és újult erővel élvezhettük a mozgás örömét. S amikor egy-egy etap végén fáradtan legyalogoltunk a hegyről a tóparti kempingig, egy esti csobbanással emlékeztettük magunkat arra, hogy milyen évszak is van, és hogy: hurrá, nyaralunk!

[dfd_single_image image=”18021″]

Kalandozás a hegyekben

Nem csak az évszakok váltakoztak naponta, hanem a táj is. Bár az egyes túraszakaszok között 30-50 km-nél többet nem utaztunk autóval, a táj közben mégis igen markánsan változott. Az első két nap a Grossglockner környékén igazi alpesi, magashegyi hangulatban telt. Hűvös szél, közeli felhők, szédítő vízesések, keskeny völgyek, havas csúcsok mindenütt. A következő két napon dél-kelet felé haladva, Mallnitz környékén még kísérőink voltak a hósipkás hegyek, de a terep itt már barátságosabb, az ösvény is alacsonyabban halad. A Millstatt-i Alpok júliusban már nem havas, de az 1768m-en található Alexanderhüttéből olyan pazar kilátás nyílik a Millsatt-i tóra, hogy nem  maradt semmilyen hiányérzetünk. A következő két napon tovább haladva dél-kelet felé a fő attrakciót már nem a magas hegyek hanem az egymást érő tavak adják. Összeszámoltuk: két nap alatt 6 tavat érintettünk, ebből négyben meg is fürödtünk.

Pihenés a tavaknál

A Millstatt-i tónál ráadásul kipróbáltunk egy ötcsillagos fürdőt is, ahol kiszaunázhattuk magunkból a sok napi túrázás megterhelő izomfájdalmait. Az Ossiacher See-nél vízi biciklit béreltünk, ahogy egy tisztes nyaralás azt megkívánja, az erdővel körülvett olajzöld színű Saissersee-be pedig mohás gyökerek között sétálhattunk be, mivel nincs kiépített stég sehol. A Wörthi -tó viszont annál felkapottabb turistacélpont, kristálytiszta, királykék vizével, előkelő éttermekkel és hotelekkel  vonzza a látogatókat. Az egyik legszebb élményünk pedig a Faaker See volt, amelynél soha nem láttam még türkízebb színű vizet.

[dfd_single_image image=”18041″]

Nyaralás rohanás nélkül

Mit szerettünk igazán a nyaralásban? Sokat mentünk, de keveset haladtunk: fel tudtunk fedezni egy régiót anélkül, hogy rögtön továbbrohantunk volna. Néha nehezünkre esett visszafogni magunkat és tartani a programot, de megérte kilépni a komfort zónánkból. A szervezettség teljesen új élményeket hozott az utazásunkba.

Az osztrák kempingek elképesztően színvonalas szolgáltatásairól ( itt, itt, itt és itt szálltunk meg) például nem szerezünk soha tudomást, ha nem próbáljuk ki az utazásnak ezt a formáját. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg azt, hogy egy átlagos kempingben már van medence, szauna, sőt, van ahol könyvtár is (!). Hogy egy bungalóban mennyire remekül elférhet akár egy öttagú család. Az egyik legpozitívabb élményünk, hogy itthoni mércével mérve minimum egy négycsillagos hotel minőségével vetekszenek a kempingek (!) éttermei. Minden egyes étel, amit kipróbáltunk, pazar volt, s ez felébresztette bennünk a gasztronómiai érdeklődést is.

S talán a legfontosabb dolog, amit kaptunk ettől a nyaralástól, hogy magunkban bátorítóan vállon veregettük a gyerekvállalástól kissé félő kalandor énünket: mert nyilvánvaló példát láttunk arra, hogy ez az egész műfaj család-kompatibilis, Ausztriában legalábbis mindenképp.

Segítség az ausztriai utak szervezéshez